Miért nincsenek nagy tüntetések Moszkvában, ha ilyen sokan ellenzik a háborút?

Ukrajna orosz inváziójának első éjszakáján a tüntetések törtek ki Moszkvában, Szentpéterváron, Szaratovban és más orosz nagyvárosokban. A demonstrálók azt skandálták, hogy „Nem a háborúra!”. Másnap estig mintegy 1900 embert vettek őrizetbe országszerte.

Az erőszakos fellépés miatt a háború kezdete utáni nagyszabású tiltakozások elhaltak, majd a kormánypárti oroszok felsorakoztak Vlagyimir Putyin elnök „különleges hadművelete” mögé, ahogy a háborút Oroszországban hivatalosan hívni kell.

„Egy háború indítása jellemzően a nemzet hazafias megszilárdító hatását váltja ki” – mondta Volodimir Iscsenko ukrán szociológus az Al Jazeerának.

„Ahhoz, hogy a közeljövőben tömeges tiltakozások alakulhassanak ki Putyin ellen, drámai változásoknak kell történniük – egy jelentős vereség Ukrajnában az orosz hadsereg masszív visszavonulásával, vagy az orosz gazdaság szankciók miatti katasztrofális fejleményei.”

Az olyan városokban, mint Moszkva és Szentpétervár, az élet a szokásos módon zajlik: a bárok és a zenei fesztiválok zsúfolásig megteltek.

Az oroszok hozzászoktak ahhoz, hogy szankciók és saját kormányuk által meghatározott új korlátozásokkal éljenek együtt, mint például a közösségi médiához való hozzáférés elvesztése.

A gazdaság eddig stabil maradt, csalódást okozva azoknak, akik azt várják, hogy a nagyobb kényelmetlenség dühös tömegek felemelkedéséhez és Putyin megbuktatásához vezet.

Iscsenko, aki a posztszovjet nemzetek politikai átrendeződését tanulmányozza, kifejtette, hogy jelentős különbségek vannak a 2014-es Ukrajna, amikor megbuktatták a Kreml-barát kormányt, és a mai Oroszország között.

Az ukránok erős hangot kaptak a médiában, valamint élvezték a nyugati kormányok és az eliten belüli frakciók támogatását.

“Még a sokkal nagyobb Putyin-ellenes tüntetések sem lesznek sikeresek, ha az elit továbbra is Putyin körül tömörül, és a kényszerintézkedések nem lesznek súlyosak” – mondta.

Oroszországban szigorúan korlátozzák a tiltakozást, és a tüntetőknek ki kell kérni a hatóságok jóváhagyását, ha rendezvényt akarnak tartani. Egy demonstráció szervezésénél azt is fontolóra kell venni, hogy a hatályos jogszabályok szerint büntethetőek-e a felvonulók.

Az elmúlt 20 évben az orosz ellenzéki mozgalmak számos tagját és vezetőit bebörtönözték, száműzték, vagy bizonyos esetekben meggyilkolták.

Február óta a néhány független tévécsatorna, rádióállomás és újság kénytelen volt bezárni, vagy külföldre helyezte át tevékenységét.

„A mostani elnyomás a legsúlyosabb és a legabszurdabb az egész posztszovjet időszakban” – mondta Kirill Medvegyev moszkvai zenész és baloldali aktivista.

„A háborút nem lehet háborúnak nevezni, hanem „különleges műveletnek” és így tovább. Az elnyomás nem totális, de a kormány a korábbi logikáját a végletekig viszi: véletlenszerűen céloz meg embereket, hogy mindenki féljen, és persze a jól ismert és befolyásos ellenzékieket.”

Az orosz emberi jogi megfigyelő, az OVD-Info szerint február óta több mint 16 ezer oroszt tartóztattak le háborúellenes akciók miatt.

Az új törvény szerint az invázióról szóló „álhírek” terjesztése 15 év szabadságvesztéssel büntethető, de a gyakorlatban a legtöbb vádlottat eddig csak pénzbírsággal vagy felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották.

Július 8-án Alekszej Gorinov 60 éves moszkvai tanácsos volt az első, akit hét évre bebörtönöztek, miután egy áprilisi értekezleten egy pillanatnyi csendre szólított fel az ukrajnai háború áldozataira emlékezve.

A bíróságon Gorinov feltartott egy kézzel írott táblát, amelyen ez állt: „Szükséged van még erre a háborúra?”

Kollégáját és ellenzéki szereplőjét, Ilja Jasint pedig nemrégiben vádolták meg a fegyveres erőt „hiteltelenítésével”, amikor az állítólagos Bucha-gyilkosságokról beszél a YouTube-on.

Békeaktivistákat is letartóztattak, csak azért, mert üres, szlogenmentes papírdarabokat tartottak a magasba.

A tiltakozók időközben taktikát váltottak, például a szupermarketek árcéduláját az ukrán Mariupol lerombolásával kapcsolatos információkra cserélték.

Egy fiatal moszkvai, Alexandra Skochilenko 10 év börtönt kapott ezért a tettéért, mert „dezinformációt” terjesztett, miután egy másik vásárló feljelentette. Az akciót egyébként a Feminista Háborúellenes Ellenállás (FAR) szervezte.

„A Feminista Háborúellenes Ellenállás sok kis csoportból áll, és nincs hierarchiája” – mondta a csoport névtelenségét kérő képviselője.

„A szövetség saját helyi sejtekkel rendelkezik, sőt, néhány Oroszországon kívüli városban is működnek egységeik. Minden csoport saját promóciókkal, előadásokkal, workshopokkal és egyebekkel áll elő.

Júniusban a hollandiai FAR aktivistái művérrel kenték be magukat, és Z-alakban lefeküdtek a hágai orosz nagykövetség elé, a Moszkva és támogatói által elfogadott háborúpárti szimbólumot imitálva.

„Oroszországban az aktivisták inkább partizánként viselkednek: éjszaka háborúellenes propagandát tartalmazó szórólapokat terjesztenek, vagy belülről szabotálják a rezsimet” – mondta a szóvivő.

Más háborúellenes csoportok orosz etnikai kisebbségekből szerveződnek, ami különösen a szibériai, a kaukázusi és a távol-keleti őslakosok körében jellemző.

Ezek a területek szegényebbek, fejletlenebbek és kevesebb arra a tanulási- vagy munkalehetőség van, ami azt jelenti, hogy a fiatalok kisebb eséllyel menekülnek meg a hadsereg behívójától.

A távol-keleti, Mongólia melletti burjátok különösen felülreprezentáltak az orosz áldozatok között.

Ez arra késztette az olyan csoportokat, mint a Free Buryatia Foundation, hogy felemeljék hangjukat, hogy miért küldik fiataljaikat több ezer mérföldre meghalni az állítólagos diszkriminációt elszenvedő oroszul beszélő ukránok nevében, akiket az oroszok gyarmatosítottak, és rájuk kényszerítették az orosz nyelvet.

A háborúellenes videók megosztásán túl a csoport jogi segítséget is nyújt a hadköteles férfiaknak, akik el akarják kerülni a bevonulást, és kutatásokat végeznek az ukrajnai orosz áldozatok körül.

“A háborúellenes csoportok új önkifejezési formákat keresnek” – mondta Kirill.

„Először utcai demonstrációkat tartottak, majd mikor ezeket – ahogy várható volt – elfojtották, bővült a spektrum: a halk szabotázstól és az alig észrevehető feliratoktól a katonai nyilvántartási és besorozási irodák elleni támadásokig.”

A háború kezdete óta legalább 14 katonai toborzóirodát gyújtottak fel.

Februárban egy 21 éves férfi Molotov-koktélokat dobott az egyik központba, és az ukrán zászló színeire festette be annak kapuját. Most három év börtönbüntetés vár rá rongálásért.

Június végén a hírek szerint a transzszibériai vasutat leállította a Stop the Trains nevű csoport, amelynek tagjai azt mondták, hogy céljuk az orosz katonai ellátás megzavarása.

A szomszédos Fehéroroszország vasútvonalán, amerre az orosz inváziós erők áthaladtak, áprilisban szabotőrök sikeresen meghiúsították az orosz logisztikát.

„Nincs illúzióm afelől, hogy a rezsimet gyorsan megbuktatják, de egy ponton felmerül a kérdés, hogy mit kezdjünk társadalom legalább felével, akik ellenzik a háborút” – mondta Kirill.

“És ennek a fél oroszországnyi embernek meg kell kérdeznie magától, hogy mit kezdjen a kormánnyal, amely kirobbantotta a háborút.”